3. fejezet

3. Fejezet

 

Sziasztok bocsi kicsit csúsztunk megértéseteket köszönjük. De itt van az új rész remélem tetszik: ha igen akkor írjatok megjegyzéseket a részek alá, hogy mi a véleményetek! Jó olvasást: Sz  & G :)

 

Anne szemszöge:

Bementem a fürdőbe a ruháimmal, gyorsan felöltöztem és kimentem. Még mindig ott ült az ágyamon a telefonomat nyomkodva. Melléülve láttam a kezében az én telomat is, kérdőn néztem rá.

-          Mit csinálsz? –kérdeztem

-          Beleírtam a számomat a telódba meg elmentettem a tiédet.

Mosolyogtam egy nagyot. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer itt leszünk kettesben és, hogy ilyen jól megértjük egymást. A szívem egyre jobban vert már éreztem kitörni, mikor mutató ujjával megsimította arcomat.

-          nem láttam én még hozzád fogható lányt, pedig elhiheted, hogy nagyon sok lánnyal találkoztam már

Szavaiba már belepirultam mikor elmosolyodott, fehér fogait mutatva.

 

 

Hanna szemszöge:

Harryvel még kicsit dumáltunk odakint és készültem visszaindulni Annehez

-          te hova, hova? –ragadta meg kezemet

-          gondoltam megnézem Annt - válaszoltam egyszerűen

-          szerintem hagyd őket még egy kicsit, addig mi is csinálhatnánk valamit - perverz mosoly

 

-          hááátt… nem tudom, lehet, hogy szüksége van rám, a barátnője vagyok.

-          Biztosan nélkülözni tud egy órára vagy kettőre - nevette el magát

Gyorsan bementem Annehez elkéretőzni max 2 órára. Nem ért nagy meglepetés. Egymás mellett ülve susmogtak. Kicsit a frászt hoztam rájuk, mire ők kicsit távolabb húzódtak egymástól.

-          nem akartalak titeket megzavarni, csak szólni akartam, hogy elmegyek egy kicsit Harryvel ha nem baj! Ugye nem? – néztem Annre - Zayn figyelj rá légyszi míg nem vagyok itt jó?

-          Nem kell rám figyelni! - szólalt meg morcos arccal

-          De szívesen itt maradok-kacsintott Annre

-          Akkor jó, mert nem tudom, mikor jövök

Anne igaz barát volt. Tudta mindig, hogy mire volt szükségem és nagyon aggódott mindig miattam, még akkor is mikor csak 10 percre tűntem el.

-          nyugi Ann vigyázni fogok rá – lépett be a göndörke az ajtón.

-          Jó de télleg vigyázz rá, mert ha nem akkor neked véged van! – fenyegetőzött

Szerettem barátnőm humorát, és aggódását. Én is épp ugyan így viszonyultam hozzá. A bajban mindig ott voltunk egymásnak és segítettük egymást. Gondolataimból egy kéz rántott ki.

-          Na, gyere, mert nem hozlak ám vissza! – mondta Harry kuncogva

-          Csak azt merd megcsinálni – már messziről hallottam barátnőm hangját.

 

Harry szemszöge:

 

Különleges lánynak különleges meglepetés. Gondoltam magamban mikor beültünk az autómba. Hallgatása megürített, egész úton. Miért nem beszél? Valami rosszat csináltam? Nem értem… Mit csináltam? Hát nem tudom. Inkább megkérdezem.

-          Van valami baj? Olyan csöndes vagy – mondtam vigyorral arcomon

-          Semmi csak... - csuklott el hangja

Semmi csak? Én ezt nem fogadom el válaszként. Nem az a fajta vagyok, aki ha kérdez, nem válaszolnak neki tisztán és érthetően. Az fix, hogy valahogyan szóra fogom bírni.

-          Téves válasz – próbáltam viccelődni – nem fogadom el, mondd el, hogy mi a baj, hogy miért vagy ilyen csöndes. Már ismerlek annyira, hogy tudjam, nem mondod el. Vannak eszközeim, hogy kiszedjem belőled.

-          Úgy se fogod kiszedni belőlem. – incselkedett velem

-          Azt mondod? Biztos vagy te ebben? – mondtam kaján vigyorral arcomon

-          Igen biztos

Az idegeimre ment ezzel a magabiztosságával, majd én megmutatom neki, hogy nem tudja magában tartani. Válogattam eszközeim közül, majd döntöttem. Lassan vándorolt a kezem felé, mire ő kicsit arrébb húzódott. Átlagos reakció. Folytattam előbbi tetteimet. Közelítettem felé.

-          Befejezem, ha elmondod miért nem szóltál eddig egy szót sem.

-          Igazából csak elgondolkoztam az eddigi életemen, hogy mit értem el eddig és, hogy még mi az amit el szeretnék érni. Például nekem most azzal, hogy itt vagyunk Annel, egy álmunk válik valóra.

-          Értem – mosollyal viszonoztam, hogy ilyen őszinte volt velem.

 

 

Zayn szemszöge:

Nagyon örültem, hogy kettesben maradhattunk egy kicsit, hisz meg akartam ismerni, érdekelt, hogy miért van itt és, hogy honnan jött, meg úgy minden, ami vele kapcsolatos. Aranyos lány első benyomásra így ítéltem meg. Valami felejthetetlent-élményt akartam neki szerezni. Már biztos voltam magamban: Elhívom randira.

- Anne kérdezhetek valamit? –kérdeztem félénken

- Persze mondd nyugodtan

- Eljönnél velem randizni?

Tátott szájjal döbbent le.

- Na, mit válaszolsz? Igen vagy nem?

Kicsit gondolkozott majd válaszolt.

- Igen nagyon szívesen elmegyek veled, hova megyünk?

- Az legyen meglepetés.